Lucerna vetési Igen, de csak annyira futotta erőmből és időmből, hogy lekaszáltam a gazt, és egyszer felrotáltam félhomályban, mert lassan rám sötétedett. Nem is igen volt időm többet foglalkozni vele, egészen mostani hétvégéig. Kaptam majdnem egy napot, hogy végre a kertemet egy kicsit elkezdjem rendbe vágni, mert van mit. Mivel nem tudni, hogy mikor lesz legközelebb megint ennyi időm, ezért gondoltam a lucerna vetése az egyik legfontosabb feladat, ezért szakítottam rá is egy k00is időt. Bár többször volt, hogy utána nézek a neten, hogy házilag hogyan is kell azt a rengeteg kis szemet elszórni, végül úgy döntöttem, hogy majd saját fejből megoldom. Először mivel legutóbb elég kapkodó módon fejeztem be a rotálást, ezért átfogasoltam a földet. Mind a két irányba bejártam. Annyira nem lett jó, de sokkal jobb lett, mint vártam. Hogy kicsit még javítsak az egyenességén, fogtam a nagy hengert és megjártam azzal is a földet. Mire végeztem, igencsak csutakos volt a hátam. A következő fázis a terület kisebb részekre való felosztása.
Ma meg csendesen mosolygunk rajtuk, mert a régi vágyak már nem kínoznak bennünket. Hiányoznak a csendes alkonyok, amikor hallani lehetett a kakukk hangját. Meg kellett számolni hányszor kiált bele a világba, és ha sikerült, megtudhattuk, hány évig élünk még. Félelmetes számok jöttek ki. Most, amikor a kakukk is már ritkán mutatkozik, tudjuk, a hangja nem ad éveket az életünkhöz. Hiányoznak a régen elmentek, akiknek a szava már alig cseng a fülünkben, de néha a városi forgatagban, vagy a piacon látni véljük a mozdulatukat, a járásukat, a biciklijüket, amint kissé megdőlve tolják. Hiányoznak a régi illatok, amik egy nyári estét halhatatlanná tettek. A mámoros hársfa, az ázott föld, a szánkban lágyan olvadó málna. A napraforgók bágyadt bólogatása, a poros utak, a levágott lucerna, mind-mind elénk sodor egy megsárgult fényképet. A fateknőben sikítva pancsoló kisgyereket, a dinnyét fülével is majszoló másikat. Amikor a piszkos kéz még nem volt veszedelem. A szomszéd fiú eperrel összekent feje viszont az volt, mert megjelent előttünk és útonállót játszott.
A csodacserje, vagy másnéven kroton a kutyatejfélék családjába tartozó örökzöld növény. Rendkívül mutatós, színes külsővel rendelkezik, innen kapta a nevét is. Nézzük, mit kell tudni a gondozásáról! A csodacserje (Codiaeum variegatum) a kutyatejfélék család jába tartozik, ebből adódóan tejnedve van, tehát érdemes egy kicsit vigyázni vele, ugyanis könnyedén válthat ki allergiás reakciót. Legismertebb változata a tarka csodacserje, természetes élőhelye a trópusi éghajlatú Dél-Ázsia, India valamint Indonézia. Magyarországon egyre jobban kezdik ismerni, mint díszítő szobanövény. Megfelelő gondozás mellett mutatós bokrocskává is fejlődhet. A csodacserje nem bírja a hideget, egész évben szüksége van a meleg hőmérsékletre, ezért is érdemes mindig lakásban tartani. 15 Celsius fok alatt gyökerei gyengülnek, levelei hullani kezdenek. Nyáron 23-26 fokban érdemes tartani, télen pedig ügyeljünk arra, hogy ne menjen a hőmérséklet 18 fok alá. Nem szereti a huzatot sem, éppen ezért érdemes olyan helyre tenni, ahol nem változik a fűtés és nincs közvetlen szellőztetés.
Legális Online Casino, 2024